......aztán rájöttem

Tegnap reggel végre sikerült elmondanom Szilvinek h mit gondolok a dolgokról.
Azzal kezdtem h mennyire boldog vagyok mellette , és h minden ideális (körülmények) ahhoz h családunk legyen.....és ahogy ezt kimondtam végre elképzetem magunkat eggyütt( a srácokkal).
Nemrég sikerült szereznünk magunkról pár gyerekkori képet, amin világos h mindketten nagyon édes kölkök voltunk.Ebből következik h a gyermekeink is csodaszámba fognak menni.
.....de nem is az a lényeg.Hanem h tudom és érzem h mit kéne tennem, és ösztönösnek gondolom.Nem is küzdök ellene.
Az utóbbi évben sokan lettek családosak mellettem ,körülöttem.Sok gyerkőcöt látok felnőni is...

....a végén azt mondtam Szilvinek h minek várjunk még 2-3 évet, hisz annyival kevesebb időt tölthetünk a gyerekkel minnél később születik.

Ez az Élet rendje.

április

megyünk haza

meg még sok minden....
Mennyi mindenről írhattam volna!
Talán otthon lesz időm összefoglalni kicsit az elmúlt fél évet, pl : fél évesek lettünk Szilvivel.

....akkor otthon találkozunk ;)

BUÉK

....vagy mi.
Jól vagyok, és rendben is.
Itt töltöttük az ünnepeket Parkstone-ban, és már várjuk január végét mikor hazamegyünk egy hétre.Kellemesen tellt minden, sokat pihiztem meg híztam 1 kilót.

Gondolok rátok.