a héten

young Robert, az eggyik tanoncunk.Kb egy éve volt egy balesete és a térde tönkre ment...de azóta már dolgozik.Történt pénteken hogy jött fel a lépcsőn a hajóra és egyszer csak valami széjjelment neki ott........elsántikált az asztalomig és ott feladta.Elkezdett sírni fájdalmában, a térde 2x-esére dagadt....
Szar volt nézni hogy szenved, először a céges elsősegély nyujtó kezdte el ápolni, majd később ki lett hívva a mentő.Aztán el is vitték, most ott van az asztalomon a szerszámos ládája.
és néha Rá gondolok mikor felmegyek a műhelybe.

Lester.
Lesterrel tovább folyik a kollaborátzió.
a hajó feneke a mi birodalmunk, az egész héten nagyon kötetlenül dolgoztunk....Jó volt újra eggyütt.

tüzijáték volt a Bournemothi partokon.Amit az tett különlegessé, hogy egy világrrekord kísérlet tanui lehettünk.110 ezer rakétát akartak 60mp alatt elsütni.
Nos ez sikerült is........de kb 4 mp-ig tartott és 20méter magas lángok csaptak fel az uszályról amiről lőtték őket, vagyis inkább gyujtották.
kb 200ezer ember volt kinn, de mind csalódott volt.Valahogy máshogy képzeltük el a sokezer rakéta eleresztését.

tegnap éjjel felébredtem hogy valaki az utcán az ablakom alatt a kocsimnál motoz.
egy fiatal pár próbált dugni a fal és a kocsi közt az árnyékos utcán.De olyan részegek voltak h nem sikerült még egy faszverést sem bemutatni.Viszont a lány elájult, és ekkor már gondoltam hogy a mentőket kellene hívnom (vagy a zsarukat).Szerencsér a srác észre vette hogy a lány nem reagál is kihívta Ő a mentőket, közben lementem az utcára megnézni a kocsim és tisztázni hogy mit láttam.Eddigre kijöttek a zsaruk is......a csaj magához tért és zagyvált összevissza.
Kb 30 perc tellt el akközött hogy észleltem őket és hogy a zsarukkal távoztak......reggelre már csak egy bugyi és pár okádásfolt emlékeztetett az éjjelre.

az utolsó és legfontosabb hírem erre a hétre:
Melinda jön ide hozzám.Úgy döntöttünk hgy megpróbáljuk egggyütt.Munkát fog keresni és boldogok leszünk itt a lakásban nálam.
Meg kell próbálnunk, és most van itt az ideje.Mindketten nagyon várjuk......

2009 otthon

össze kellett szednem magam ehhez a Post-hoz, mert annyi érzés és élmény van bennem , és a késztetés hogy leírjam....

Majdnem teljes 2 hetet voltam otthon, és ez nagyon jó!
Próbálok időrendben írni...
22 óra alatt értem haza , Dórival egy itteni ajkai lánnyal.A kocsi tele volt cuccal, mert a sajátunkon kívűl Zsófi cuccait is vittem magunkkal.Majdnem tele volt a kocsi.Délután 4kor indultam és másnap reggel 8ig vezettem, ekkor aludnom kellett egy kicsit (persze az esti kompon is aludtam végig!).Kicsivel több mint egy óra alvás után tettem meg a 2. féltávot, abból is azutolsó tankolás után szünet nélkűl...azaz 640Km-t.Passautól Ajkáig.
Otthon persze első volt hogy Dóritól és a cuccoktól szabaduljak.Zsófi Telkin él, oda már nem volt kedvem szombat este elmenni, így ez vasárnapra maradt.
este 7 körül értem Veszprámbe, Mami már várt mert megmondtam h mikor leszek otthon....nagyon jó újra látni,és Vele lenni (jobban kéne figyelnem Rá).

Azt hiszem nem titok hogy a legnagyobb eseményem a Melindával töltött időm volt.
Mindketten nagyon vártunk már, és a vasárnap esti csomagküldő szolgálatom után nem volt neház Szentendre felé mennem.Kicsit megkésve érkeztem, pedig Meli vacsorával várt!
Késtem és finnyás is voltam mert tejszines tejes kajákkal várt....de hamar egymásra találtunk ;)
Másnap egyedül maradtunk a lakásban és egésznap ment a "hiány".Egymásra figyeltünk és egésszen szombat reggelig eggyütt voltunk (közben lejöttünk Veszprémbe, majd újra fel a Duna partra...).
Pontosan nem írok le mindent, de végig boldogok voltunk...sok mindent csináltunk.Strandoltunk, ettünk ittunk , moziban voltunk.....találkoztunk mindkettőnk ismerőseivel és a közösekkel is.Bemutattam a Maminak és azoknak a családtagjaimnak akikkel volt módunk találkozni.
Úgy érzem szerelem volt.....és még mindig az.Csak most már nem vagyunk eggyütt.Így nehezebb megélni.
Nagyon kellett h eggyütt legyünk.Juliusban itt volt 10 napot az is jól sült el, meg az a mostani6-7 nap is.Időbe tartott nekem ide eljutni, mert nem vallottam be magamnak hogy mennyire jól esik ez nekem.Ez az egész.....és hogy mennyire makacsan ragaszkodom a magam kis világához, az meg mennyire nevetésges.Most végre nem voltam önző, és felszabadultan élveztem az új érzést.
És jó volt látni és érezni hogy Ő is jól érzi magát Velem.
Nem szándékozom bővebben írni az érzéseimről ide, talán csak annyit h fel tudtam szabadulni és végre ki tudtam mondani hogy , mennyire jó is az ami Velünk töténik.

persze más is történt Velem a szabi alatt.
Sok találkozóm volt, persze most sem lehetett teljes.....de ez szinte kivitelezhetetlen.Viszont nem kevés emberrel sikerült.Olyanokkal is akikre nem számítottam :)
Mind mind nagyon értékes és boldog találkozó volt.
Mikor utaztam haza pár hozzám legközelebbi embernek írtam egy közös SMSt, ide másolom :"Szia..., nincs időm mindenkitől bucsúzni , Drága Barátaim, ezért írok Mindenkinek.Nagyon neház most visszamennem (talán sosem volt ilyen nehéz).Nagyon jó volt itthon és az eggyütt töltött idő (mégha rövid is volt) semmivel sem ér fel.Köszönök mindent!ahogy visszaértem hírt adok magamról. sziasztok Áldottak!"
Már jó előre megírtam az üzit otthon, könnyek közt, és elterveztem hogy út közben fogom elküldeni egy csoportos akcióval.Persze akkor is sírogattam.Egész érzékeny voltam az egész itthonlétem alatt különben....